A zene mindenkié

Némi szervezési nehézség után végre sikerült leülnöm a méltán elismert GÁLa zenekar két agytrösztjével: Juhász Zoltánnal a 12. a osztályból és Maklári Zoltánnal a 10. a osztályból, hogy kicsit kifaggassam őket a közös zenélés múltjáról és az előttük álló jövőről. Hiába ugyanaz a keresztnév és a hangszer, a két Zoli teljesen más személyiség, viszont egy valami közös bennük: a zene iránti szeretetük.

Mit jelent számotokra a zene?

MAKLÁRI Z.: – A zene leginkább egy kikapcsolódási forma. Ez is egy hobbi tulajdonképpen, mint másnak a sport. Leülök és zenélek, ha éppen olyan kedvem van.

JUHÁSZ Z.: – A zene egy másik szféra. Van benne egy nagyon különleges hangzás, melyet néha a hangszerek hangjával, különleges megszólaltatási módjaival és saját készítésű hangszereinkkel érhetünk el. Nem más ez, mint a természetre való odafigyelés. Lehetőség az előadók és a közönség számára a hétköznapok más szemszögből való értelmezésére.

Akkor talán ez kicsit több, mint egy hobbi. A zenekar mikor és milyen kezdeményezésre jött létre?

JUHÁSZ Z.: – Igen, a zene mindenhol követ minket. Először Makacsek Józsival játszottam, aki fölöttem járt egy évvel a Bárdosban és a zenesuliban. Vele mindig duóztunk. Kiss András tanár úr mentorált, illetve felkészített minket. Hozzá járunk klarinétozni. Először Dobrova Zita tanárnő és Nagy Tamás tanár úr felkérésére játszottunk az évnyitókon, évzárókon, a teaházakban, a Ki mit tud?-on és a diákbiológus napokon. A tavalyi Ki mit tud?-on történt: kettesben léptünk fel, csakhogy nagyon hosszú volt a kottánk, és nem tudtuk feltenni a kottaállványra. Megkértük a másik két fellépőt, hogy segítsenek ebben, és ők a kottatartást annyira jól csinálták, hogy ez azóta is egy „show-eleme” a zenekarnak. Tavaly május környékén lehetőséget kaptunk arra, hogy fellépjünk az óvárosi napokon. Ezért lett a zenekarunk neve GÁLa, és ekkor csatlakozott hozzánk még két fiú. Aztán egyre többen kedvet kaptak a zenéléshez.

Zoli, te mikor léptél be a fúvós bandába?

MAKLÁRI Z.: – Ezen az óvárosi fellépésen. Az tulajdonképpen a zenekar debütálása volt.

Jelenleg hány tagja van a zenekarnak? Ez változó?

JUHÁSZ Z.: – Inkább úgy mondom: egyre növekvő. Legutóbb már tizenketten voltunk.

MAKLÁRI Z.: – Van azért egy állandó mag, és ahhoz tartoznak még barátok, akik jönnek, és segítenek nekünk.

Kicsit szokatlan a zenekar neve és írásmódja. Ezt hogyan találtátok ki?

JUHÁSZ Z.: – Minket minden Tatabányához köt. Városunk felvirágoztatásához nagyban hozzájárult a nagyhírű bányaigazgató, Gál István, akiről a később alakult lakótelep is a nevét kapta. Az iskolánk is a Gál István-lakótelepen van, ezért lettünk GÁLa zenekar.

A közös zenélés, alkotás összehozza az embereket?

JUHÁSZ Z.: – És a kitűzött célok együttes elérésére való törekvés.

Mi a több: a szórakozás vagy a munka?

MAKLÁRI Z.: – Munka nélkül nincs szórakozás, mert ha nem teszünk azért, hogy tényleg valami minőségit tudjunk nyújtani az embereknek, akkor az se nekik, se nekünk nem szórakozás. A munka az elsődleges. A munkából jön az, hogy élvezzük azt, amit csinálunk. Tulajdonképpen éjjel-nappal próbálunk.

JUHÁSZ Z.: – Az a mottónk, hogy a zene mindenkié. Akik félnek a kottaolvasástól, félnek attól, hogy nem tudnának kibontakozni a zenében, ők is jöjjenek, és ők is játsszanak, bátran szólaltassák meg a ritmushangszereket, és kapcsolódjanak be a zenélésbe. Erre mindenki képes.

Milyen nagyobb, sikeresebb fellépésetek volt már?

JUHÁSZ Z.: – A legsikeresebb fellépés az Erkel-zenesuliban volt, az ottani Ki mit tud?-on, tavaly november 21-én, ahol arany minősítést kaptunk.

Oroszlányban, a Családok Átmeneti Otthonában a karácsonyi fellépésetek köré nagyon kedves kis történetet szőttetek. Ez mennyire jellemző rátok? Kinek a fejéből pattant ki?

Maklári Z.: – Ez igazából Juhász Zolinak a specialitása. Ő viszi bele a zenébe az érzelmeket. Mi csak arra vigyázunk, hogy az öröm és meghatódottság könnyeit meghagyjuk a közönségnek.

Juhász Z.: – A történetek a zenéből és a zenével születnek maguktól

Ha jól tudom, szeretitek a verseket valamilyen módon összekötni a zenével, hangokkal. Mesélnétek nekem erről?

JUHÁSZ Z.: – Szerintünk a szó és a zene szétválaszthatatlan egység. Előadtunk egy hangversenyt, amelynek az volt a különlegessége, hogy csak egy versből állt, viszont az ütemére, belevittünk mindenféle természeti hangokat, hangzásokat. Így próbáltuk meg összekötni ezt a két világot. Ilyenkor Maklári Zoli mindig nagy segítségünkre van, ő szokott különböző irodalmi szövegeket, verseket elmondani, és ezzel is színesíti a műsorunkat.

Mikor lesz a következő fellépés?

Juhász Z.: – A következő műsorunk március 22-én, a bárdosos Ki mit tud?-on lesz. A felkészüléshez a természetben jártunk, az üzenetet innen kaptuk a „szélbotlasztó hegyfalaktól vízporlasztó bércfalaktól”. (Weöres Sándor)

Hogyan látjátok a jövőt, mit vártok tőle?
MAKLÁRI Z.: – Elképzeléseim vannak csak, hogy mit szeretnék. Nyilván folytatni ezt, és minél magasabb színvonalra jutni, minél több felkérést is kapni. Szeretnénk, hogy több emberhez eljusson az, amit csinálunk.

JUHÁSZ Z.: – A GÁLa egy olyan zenekar, mely a tagok lelkesedésével működhet, és célunk, hogy minél többen csatlakozzanak hozzánk, akik szeretik a zenét. Meggyőződésem, hogy ami jó egy zenekarnak, az egy iskolának is jó lehet: minél többen szeretnének valami hasznosat, értékeset elérni gimis éveik alatt, annál többet profitálhat az iskola. Így igaz ez a Bárdosra is.

Gál Réka Klaudia
Fényképezte és szerkesztette Nagy Tamás